Az Egyesült Államok felülvizsgálná védelmi stratégiáját Európában, ezzel új fejezetet nyitva a transzatlanti kapcsolatokban. Az amerikai csapatok kivonása arra kényszerítheti az európai országokat, hogy saját védelmük megerősítésére összpontosítsanak. Az elmúlt 80 évben az Egyesült Államok kulcsszerepet vállalt Európa védelmének biztosításában, ezért a külpolitikai irányváltás komoly kihívások elé állíthatja Európát.
A transzatlanti kapcsolatok fontos fordulóponthoz érkezhetnek a 2025-ben várható, Pentagon által készített stratégiai helyzetértékelést követően. Jelenleg mintegy 84 ezer amerikai katona állomásozik Európában. Azonban a Trump-kormányzat világos üzenete, hogy Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelméért. Az Amerikai Védelmi Minisztérium átfogó elemzése nemcsak alapjaiban alakíthatja át az Európával kapcsolatos biztonságpolitikai kérdéseket, de a NATO-tagállamokban lévő amerikai katonai jelenlét csökkentését is eredményezheti. Mindez két szorosan összefonódó geopolitikai területen okozhat változást. Egyrészt
hozzájárulhat az amerikai-orosz kapcsolatok szorosabbá válásához, ami lehetőséget adhat arra, hogy Oroszország eltávolodjon Kínától. Másrészt, az Egyesült Államok nagyobb figyelmet fordíthat a Kínával folytatott nagyhatalmi versenyre.
Európa védelmi függetlenedésének szükségességét J.D. Vance, amerikai alelnök is hangsúlyozta. Véleménye szerint az európai tagállamok vezetői mindeddig háttérbe szorították a biztonsági kiadásokat, ezen pedig változtatni kell. Sem Európának, sem az Egyesült Államoknak nem áll érdekében, hogy Európa Amerika hűbérese maradjon. A katonai jelenlét csökkentése azonban a Republikánus Párton belül is megosztó téma, amely az elmúlt hetekben komoly vitákat váltott ki.
The United States must maintain the position of Supreme Allied Commander Europe, who oversees and controls our nuclear weapons deterrent on the continent.
— US Rep. Mike Turner (@RepMikeTurner) April 8, 2025
American troops are stationed in Europe, working to advance U.S. national security missions alongside our allies across the… pic.twitter.com/anLiG9Ghni
Bár egyelőre csak találgatások folynak az amerikai csapatok kivonásának mértékével kapcsolatban, már most kirajzolódik, hogy a következő hónapokban kulcsfontosságú döntések születhetnek hozhatnak Európa védelmi jövője szempontjából. A kontinensnek ezért gyors és hatékony választ kell adnia a biztonsági függetlenedés kérdésére.
Forrás: Statista
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, március elején bejelentette a „ReArm Europe”, azaz Európa felfegyverkezésének tervét, melynek célja 800 milliárd euró mozgósítása az európai védelem fejlesztésére az elkövetkező évtizedben. A tervezet megvalósítása azonban több problémát is felvet. Európa védelmi ipara továbbra is elsősorban nemzeti szinten működik, a tagállamok közötti gazdasági integráció pedig korlátozott mértékű. Ennek következtében az egyes országok eltérő módon közelítik meg a haditechnikai beszerzéseket és más-más védelmi célokat tartanak szem előtt.
Az Európa Unió védelmi kiadásának növelése tehát komoly politikai és gazdasági kihívást elé állítja a tagállamokat, s a következő pénzügyi keret (2028-2034) meghatározása során tárgyalásokat kell folytatni az Európai Védelmi Alap (EDF) és a jövőbeni Európai Védelmi Ipari Program finanszírozásáról.
A legkézenfekvőbb megoldás a tagállami hozzájárulások növelése lenne, ám ez sok országban költségvetési korlátokba és politikai ellenállásba ütközik. Gyorsabb, de vitákat kiváltó lehetőség a meglévő uniós források – például a kohéziós támogatások vagy a zöld átállásra szánt keretek – átcsoportosítása, ami más célkitűzéseket szorítana háttérbe. A közös hitelfelvétel, amely a COVID-19 járvány idején már precedenst teremtett, újabb forrásokat nyithatna meg, de továbbra is megosztó kérdés, különösen az északi és déli tagállamok eltérő gazdaságpolitikai felfogása miatt. Hosszabb távon megoldást jelenthetne uniós szintű adók vagy illetékek bevezetése is, ez azonban teljes politikai konszenzust igényelne.
Összegzésként elmondható, hogy Európa védelmi függetlenedése egyre sürgetőbbé válik, különösen az Egyesült Államok védelmi stratégiájának átalakulása és a lehetséges amerikai csapatkivonás fényében. A következő évtizedekben az európai országoknak nem csak saját védelmük megerősítésére kell összpontosítaniuk, hanem a védelmi ipar integrálásával és a megfelelő finanszírozási források biztosításával el kell érniük, hogy függetlenebbé váljanak. A politikai és gazdasági kihívások, mint a költségvetési korlátok és a tagállami különbségek azonban jelentős akadályokat jelenthetnek. Kérdés, hogy Európa képes lesz-e önálló védelmi erőforrásokat kiépíteni, miközben megőrzi a stratégiai partnerséget az Egyesült Államokkal, vagy pedig egy új, függetlenebb szereplővé válik a globális politikai színtéren, miközben kiszolgáltatottá válik más nagyhatalmak számára.
Szemlézte: Dobos Boglárka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
